Ezen a weboldalon sütiket (cookie) használunk annak érdekében, hogy javíthassuk a felhasználói élményt és jobb szolgáltatást nyújthassunk. Ok
Termékek Menü

Párnamesék: A Mikulás gyógynövényes párnája

Este van, az ég kristálytiszta, a csillagok fáradtan pislákolnak. Mikulás nyugovóra készül.

Megvacsorázik (tejbegrízt, mert az nagyon szereti), letusol – közben kellemesmély hangon téli nótákat énekel – csak úgy zeng a fürdőszoba! Fogat mos, megfésüli sűrű, hófehér haját, hosszú, pihe-puha szakállát, dús szemöldökét is ráncba szedi, aztán bebújik a takaró alá, leteszi a fejét a gyógynövényes alvópárnára, és már alszik is.

De nem volt ez mindig így! Régebben gyatrán aludt: sokat forgolódott, aggódott, hogy vajon minden gyerek kapott-e ajándékot, nem kevert-e össze valamit. Gyakran azért kerülte el az álom, mert hiába volt vastag, bélelt, szép piros kabátja, a rénszarvas-szánon hideg volt, és számtalanszor megfázott a sűrű hóesésben. Náthásan, bedugult orral pedig nehéz elaludni, és jól aludni.

Hogyan tett szert Mikulás az alvópárnára? Elmesélem úgy, ahogyan a rénszarvasai mesélték nekem egy hideg téli estén.

Történt egyszer, hogy Mikulás szokás szerint megfázva hordta szét az ajándékokat. Hiába itta a kamillateát, tömte magába marokszámra a vitaminokat, harapta a gyümölcsöket, csak nem akarta a fránya nátha elhagyni. Az sok orrfújástól már kidörzsölődött bajusza felett az orra, lassú és kedvetlen volt, pedig rá ez egyáltalán nem jellemző.

Aztán baj történt! Éppen egy kedves család nappalijában pakolta volna ki hatalmas zsákjából az ajándékokat, amikor ellenállhatatlanul rátört a tüsszenthetnék! Hiába fogta be az orrát, akkorát tüsszentett, hogy az ereszről rögtön a hóba pottyantak a jégcsapok. Rettentően megijedt! Villámgyorsan tűnt el úgy, ahogyan jött: a kandalló kéményének bő torkán keresztül. Még az ajándékok kipakolására sem maradt ideje.

 – Sebaj – gondolta –, majd holnap visszajövök.

Soha, senki nem tudta volna meg mi történt, ha a család legkisebb csemetéje ki nem lesi Mikulást. De ő bizony csintalanságért nem ment a szomszédba – ébren várta, a kanapé alá hasalva. Már rég aludt volna, hiszen neki is volt gyógynövényes párnája, de szándékosan nem arra tette a buksiját. Nagyon-nagyon szerette volna meglesni az éjszakai vendéget.

Reggel, amikor a ház apraja-nagyja felébredt, elmesélte mi történt, nem feledkezve meg Mikulás kivörösödött orráról, szipogásáról és fáradt-lomha járásáról. A család nem tétlenkedett, kupaktanácsot tartott, aztán nekiláttak sürögni-forogni.

Estére kelve készen is lettek. Leoltották a villanyt, de nem feküdtek le, hanem bebújtak a nappali gardróbjába, várták, mi történik.
Éjfél előtt nemsokkal mocorgás támadt a kandalló kürtőjében – megérkezett Mikulás. Ezúttal sikerült kipakolni az ajándékokat úgy, hogy nem hapcizott. Már éppen indult, amikor észrevette a csomagot, rajta a levelet. A család a gardróbban lélegzetvisszafojtva kukucskált.

Mikulás megtorpant, majd kis töprengés után olvasni kezdett:

„Kedves Mikulás! 

Köszönjük szépen az ajándékokat, mindig nagyon várjuk. Igyekszünk jól viselkedni, de nem mindig sikerül. Anya és apa azt mondja, sebaj, nem az a lényeg, hogy jók legyünk, hanem hogy vidámak!

Szeretnénk, ha te is örülnél, ezért készítettünk neked ajándékot, egy nagyméretű gyógynövényes párnát, hogy kiduguljon az orrod, jól aludj, és kipihenhesd magad.
Apa vágta a párna anyagát, anya összevarrta, mi festettük rá a mintákat, és a gyógynövényekkel is mi töltöttük meg. Reméljük, hogy kényelmesre sikerült!

Sok szeretettel:

Zita, Dávid, Szilvi, Anna és Györgyi”

Mikulás letörölte az örömkönnyeit, körbepislogott, eltette a levelet, a csomagot, és ahogy jött…

Azóta ez az esti menetrend: Mikulás fogat mos, megfésüli sűrű, hófehér haját, hosszú, pihe-puha szakállát, és dús szemöldökét is ráncba szedi, aztán bebújik a takaró alá, leteszi a fejét a gyógynövényes alvópárnára, és már alszik is.

Pompás decembert, boldog, békés ünnepeket kívánunk!

Tartalomhoz tartozó címkék: párnák